Százéves jubileumához közeledik a Trilak
Egy sikeres cég a hazai lakkfesték-piacon
A történet kezdete
A történetet a múlt század elején kell kezdeni. A kor két legfontosabb cége kétségtelenül Krayer Ede újpesti gyára és Izsák József soroksári lakkfesték-üzeme volt. Ez utóbbiból fejlődött ki a TRILAK. Izsák József 1928-ban Ellinger Bélától vásárolta meg az 1907-ben alapított üzemet, amelynek mai helyén abban az esztendőben kezdődött meg a festék- és a szappangyártás. 1950-ben, a kutató laboratóriumban dolgozott, Ellinger Béla fiának özvegye, aki férjével és apósával ellentétben túlélte a háború borzalmait.
Krayer Ede és veje, Müller Sándor professzor főként a nagyobb minőségi igényeknek megfelelő festékek gyártására specializálódott. Zománcfestékük, amelyet Trinát néven hoztak forgalomba, a szakmában fogalom volt. Jelentős mennyiségben gyártottak speciális lakkfestékeket is az ipar részére. Izsák József kizárólag dekoratív festékeket állított elő, és saját bolthálózata volt szerte az országban: kereskedelmi érzékével kitűnt a piac többi résztvevője közül.
Az osztrák Reichhold cég, két társával – a Flüggerrel és a Boeckinggel – Győrött alapított akkoriban igen korszerű festékgyárat, a francia Laurilleux nyomdafesték-gyár Albertfalván épített fel csinos üzemet. Mindkét külföldi alapítású festékgyár fontos szereplője volt a hazai festékpiacnak. A budapesti Gém utcában létesült az ipari lakkok gyára, amely elsősorban a hazai ipar számára gyártott festékeket. A fenti öt jelentős cég mellett tucatszám működtek kisebb nagyobb lakkfesték-gyártó üzemek, sokszor csupán egy-két személlyel dolgozó pinceműhelyek.
Az államosítás
Ezt a virágzó üzletágat vetette vissza, tette szinte lehetetlenné az államosítás.Krayer Edét kitelepítették, Izsák József Belgiumba menekült, az albertfalvi gyár igazgatóját, Ory urat pedig kétes vád alapján börtönbüntetéssel sújtották. A legmodernebbnek számító ipari lakkok gyárát megszüntették, porig lebontották és a telepet más célra értékesítették.Az 1948-49 ig tartó államosítás során a kisebb üzemeket egyszerűen beleolvasztották a négy megmaradt nagyobb üzembe (újpesti, soroksári, albertfalvai és a győri gyárba).Kis kitérő, rövid ipartörténet: a festékgyártó részleget “őrlő üzemnek” nevezték, igen találóan. Úgynevezett tölcséres malmok voltak sorban felállítva a teremben, amelyeket egyetlen motor által hajtott tengelyről, transzmissziós szíjak segítségével üzemeltettek. A tölcséres malom szerkezetileg a gabonaőrlés technológiájából fejlődött ki. Egy álló tárcsával szemben fém korongot forgattak és a közöttük lévő résben dörzsölődött össze a kötőanyag és a pigment. (Meglepetést keltett, amikor Libanonban egy ősi föníciai ásatáson ugyanilyen elven működő malmot fedeztek fel. A különbség csupán az volt, hogy az kőből készült ugyanúgy, mint a malomiparban még a XX. században is használt társai).A liszt gyártásánál a század elején a kőmalmok mellett már bevezették a hengerszékeket és ezt a technológiai fejlődést a festékgyártás is átvette. 1950-ben már néhány háromhengeres hengerszék is működött az újpesti gyárban, amelyeket még Krayer Ede vásárolt Németországban. Ezek termelékenysége nagyságrendileg nagyobb volt, mint a tölcséres malmoké.
Festékgyár Soroksáron
Újabb fejezet: Ellinger Béla festékgyárának és Wagner Vince manufaktúrájának összeolvadásával, Egyesült Lakkgyárak Rt. Néven, új festékgyár jött létre. Az üzem alapterülete 600 négyzetméter volt, és sikeres működésének köszönhetően fokozatosan terjeszkedett.A soroksári telep megválasztása több szempontból szerencsés volt. Mindenekelőtt azért, mert a helyi lakosokból lehetett kiváló munkaerőt toborozni. Soroksár sokkal ősibb település, mint azt sokan gondolnák. A festékgyár dolgozóinak legalább a fele ma is soroksári “bennszülött”, s ez a tény bizonyos családias jelleget kölcsönzött a gyárnak.Már Anonymus megemlíti a települést a XIII. századból, mint “surcusar”-t. A XVIII. században itteni birtokainak művelésére Grassalkovich Antal herceg sváb telepeseket hívott be Dél Németországból, mint olcsó munkaerőt. A falut a II. világháború végéig többségében svábok lakták, akkor, részleges kitelepítésük után, meggyorsult Soroksár elmagyarosodása. Ma Soroksár Budapest XXIII. kerülete, polgárai zömükben magyar ajkúak. Épületei megőrizték a falusias jelleget és nyugalmat.A kis cég műszaki fejlesztését Ellinger Emil fia, dr. Ellinger Béla irányította, s bár korszerű festékeket is készítettek, ám a termelés volumene még nem volt túl nagy. A gyártás új lendületet kapott, amikor 1938-ban Izsák József megvásárolta a gyárat. 1939-ben modern laboratóriumot létesített, új épületek emelt és a meglévő üzemet is bővítette. A kiváló képességű üzletember saját bolthálózatára támaszkodva a II. világháború végéig fokozatosan az ország egyik legfontosabb festékgyárává fejlesztette a céget. A világháború alatt a gyárat több bombatalálat érte, jelentős károkat szenvedett, de Izsák József hamarosan megkezdte a helyreállítást.A soroksári festékgyáron kívül az államosítás előtt az országban harminc festékgyár működött. Újpesten a Krayer cég, Kőbányán az Ipari Festékek gyára, Albertfalván a francia LCH és Győrött a Reichold cég volt a legjelentősebb.1948-ban csaknem harminc üzemet négy, nagy festékgyárrá vontak össze. A végső cél – szovjet mintára – a minél nagyobb gyártóegységek kialakítása volt. Később ennek érdekében valamennyi festékgyár egyetlen vállalattá alakult, Budalakk Lakkfestékipari Vállalat néven. Ennek neve később Budalakk Festék- és Műgyantagyár Vállalattá változott, amelynek III. számú egységeként működött a soroksári üzem, a mai Trilak elődje.1988-ban jelentős liberalizációs jelek mutatkoztak a magyar gazdasági életben. Hosszas tárgyalások után l988 szeptemberében jött létre a Budalakk- Haering Kft, amelynek tulajdonosai ötven-ötven százalékban a Budalakk és a német Haering cég voltak. Az új vegyes vállalatnál tizennyolcan dolgoztak. 1989-ben, a teleptől délre fekvő üres telken felépült egy homlokzatfesték-gyártásra szakosodott, korszerű új üzem.A vegyes vállalat mind sikeresebben működött. A magyar és német tulajdonosok között a kifogástalan volt a kapcsolat, s erre építve a Budalakk megvételre ajánlotta fel a vele “szomszédos” vegyes vállalatnak a teljes III. számú gyáregységet. Ehhez a nagymértékű privatizációs üzlethez azonban partnert kellett keresni.A francia Total olajkonszern érdeklődött a kelet-európai piacok iránt, és több magyar gyár megtekintése után a Budalakk III. számú gyárát találták a legmegfelelőbbnek. (A francia fél például részletes környezetvédelmi felmérést végeztetett a gyár területén, amely megnyugtató eredménnyel zárult.) 1991-ben megtörtént az AVÜ és a TOTAL konszern felvette a kapcsolatot. Közben a francia és német fél között is folytak a tárgyalások, aminek eredményeképpen a létrejövő vállalat hatvan százalék francia és negyven százalék német tulajdoni aránnyal alakult meg.Az új cég, a Total-Haering Kft. magyar vezetése megfeszített munkával igen rövid idő alatt teljesen új festékválasztékot alakított ki, és fejlesztett ki új gyártmányokat. Mára gazdag színválasztékkal, már száznál több gyártmányt kínál a cég. Magyarország uniós csatlakozása előtt jelentős erőfeszítések történtek a vizes bázisú, egészségkímélő festék kifejlesztéséért.
Jelen, egységes jövő?
2003-ban megújítottuk minőségirányítási rendszerünket. Az ISO 9000:2000